A családunk igazság szerint amióta az eszemet tudom virágtermesztéssel foglalkozik, és bizony az édesapám is tovább viszi ezt a hagyományt, mi pedig segítőként akármilyen fiatalok vagyunk is közel tizenhat évesen, szervesen részt veszünk a mindennapi munkában, hiszen az a probléma, hogy egyre kevesebb a megbízható és jó munkavállaló az országban. Én nem gondoltam volna sosem, hogy egyszer majd az fogom mondani, hogy emberhiányban szenvedünk, igazság szerint legalább három embert azonnali munkakezdéssel fel tudnánk venni, de nem találunk olyan embert, aki nap, mint nap, megfelelő minősében el tudná végezni a rá szabott feladatokat. Ezért hát mi segítünk be, aminek eleinte nagyon nem örültem, hiszen fiatalként egészen más dolgokat is el tudnék képzelni magamnak, mint a családi vállalkozásban segíteni a tanulás mellett, mára azonban már teljesen más a véleményem, hiszen a vírus időszakban nekem lehetőségem volt a szabadban lenni, a virágok között, ami sok társamnak nem adatott meg, és megmondom őszintén a gyönyörűségét is megláttam ennek az egésznek, amibe azt gondolom még annak idején a családom felmenői beleszerethettek. Ráadásul a zsebpénzem sem kis mértékben növekszik amióta besegítek, úgyhogy ma már nem bánom ezt az egészet.
Persze azért nagymértékben elkezdtünk odafigyelni arra, hogy a gépesítés is egyre nagyobb mértékben tudja segíteni a munkánkat, és azt kell mondjam, hogy a legfrissebb csapattársunk, egy altalajlazító, olyan mértékben lendített a gazdaság működésén, hogy most már azt mondom, hogy egyre nagyobb élvezettel veszünk benne részt mindannyian családi szinten, hiszen a föld hatékonysága és így a virágok növekedése és a kezelése egyre tökéletesebb, ami hihetetlen boldogsággal tölti el az egész család szívét.